2004

2004. májusi szám
Tartalomjegyzék

Átléptük a küszöböt
Egyesületi hírek
"Postásbéla"
Ovis Anyák napja
Ovi rovat
Iskolai hírek
Anyakönyvi hírek

A címbeli állítás természetesen az Európai Unió küszöbére vonatkozik, hiszem május elseje óta teljes jogú tagjai vagyunk az európai közösségnek. Gondolhatják talán, hogy ezt a rendkívüli horderejű történelmi eseményt, és egy ilyen kis falut együtt említeni túlzás. Az alábbiakban ennek az ellenkezőjéről is szeretném meggyőzni községünk polgárait. Az eddigi ismereteink alapján természetesen nem láthatjuk be a jövőt – bár szeretnénk -, de azoknak az országoknak a példája, amelyek már régóta ebben a szövetégben vannak minden derűlátásunkat megalapozzák. Ezzel a rég áhított csatlakozással semmit sem kapunk készen és legfőképp nem ingyen! Tudomásul kell vennünk, hogy mindenért keményen meg kell dolgoznunk, méghozzá teljesen új környezetben és nagyon kemény versenyfeltételek között. Tehát nemcsak az ország, de benne a mi falunk is, és ezáltal minden egyes lakója is külön, LEHETŐSÉGET (!) kapott, amellyel élni kell! Ezért, hogy ennek a változásnak haszonélvezői lehessünk, „a mellényt újra kell gombolnunk”. Talán nem képzavar, ha azt mondom, hogy mindannyiunknak át kell állítani a fejében a váltókat, mert új irányban, nagyobb sebességgel kell haladnunk, hogy a későbbiekben még komfortosabban éljünk. Mindez az utánunk következő generációkkal szembeni felelősség miatt is szükséges, hiszen amit ma elmulasztunk, annak a levét, majd ők isszák meg.

Mi az önkormányzatban azért fogunk dolgozni, hogy egy európai falut csináljunk Győrvárból. Ez nemcsak egy ábránd, vagy személyes ambíció kérdése, hanem a fentiekből következően szükségszerűség is, azért, mert ha ezt nem sikerül megvalósítanunk, az elnéptelenedés a sorvadás lesz az osztályrészünk. Látni kell, hogy ezek a mai változások azt is jelentik, hogy ebből rosszul is ki lehet jönni, tehát vesztesek is lehetünk. Elképzeléseinkhez itt is és mindennap újra kérem a község lakóinak támogatását, véleményét és kritikáját. Akik bármilyen funkciót viselnek a községben, vagy a falu ad nekik munkát, elvárható a progresszív hozzáállás, hiszen ha más nem, akkor az is motiválhatja őket, hogy a saját munkahelyük jövőjéről van szó.

Azt hiszem, hogy már az elmúlt évtől is, de az idén is történtek olyan változások, amelyek abba az irányba mutatnak, hogy megkezdtük ezt az építkezést a valóságban is, és képletesen is. Néhány fontosabb ezek közül: a körjegyzőség felújítása, a járdaaszfaltozás a Balogh Ádám utcában, az orvosi rendelő teljes felújítása, a védőnői tanácsadó kialakítása, az új buszmegállók építése. Még az idén megvalósul a vasúti megálló építése (amelyet korántsem európai módon sikerült lerombolni), az Új Élet utcai temető villamosítása, és még valószínűleg sok egyéb. A felsorolásban a végére hagytam a legfontosabbat, a szennyvízhálózat és tisztító megépítését, melynek részletei már ismertek. Nehéz megfelelő szavakat találni, annak a köszönetnek a kifejezésére, amely azért jár, hogy a győrváriak több mint 80 %-a támogatta ezt a tervünket, mi több ennek a pénzügyi terheit is hajlandó vállalni. Lehet, hogy ebben a támogatásban már benne van az a jelzés, hogy a győrvári lakók már nagy többségükben érzik az új időknek a kihívásait, és talán ennek előző aggodalmas emlegetése felesleges is volt? Ha ez a nagy tervünk megvalósul, akkor összkomfortos lesz községünk.

Amikor az európai értékeinket számba vesszük, akkor az elsők között kell említést tennünk a most 10 éves Faluház Baráti Körről, amely községünk közművelődésével egybeforrt. Az országban szinte egyedülálló módon működteti a faluházat és szervezi a közösségi életet. Munkájuk, eredményeik már teljesen európai felfogást és gondolkodásmódot tükröznek. Ehelyütt is, a sok kiérdemelt méltatás helyett mindnyájunk nevében gratulálunk az egyesületnek a 10 éves születésnapjához. Köszöntünk minden egyesületi tagot, a vezetőséget és a Baráti kör elnökét. További hasonló sikereket kívánunk, az egész község hasznára.

Végezetül még azt szeretném kérni, hogy a környezeti kultúra tekintetében is tegyünk többet. Itt elsősorban a virágosításra és magán- és közterületek tisztaságára gondolok. Hasznos, ha mindig eszünkben van; egy európai polgár nem dobja el a csikket, vagy a szemetet ott éppen ahol áll, hanem oda ahol annak a helye van!

Engedjék meg, hogy az itt leírtakkal kapcsolatos személyes érzéseimet megosszam Önökkel. Engem az Európai Unió nagyon tud lelkesíteni. Azt érzem, hogy ez olyan történelmi pillanat, amikor nemcsak a helyzet változott meg, hanem mi is megváltozhatunk és maradandót alkothatunk.

Abban a reményben köszöntöm polgártársaimat az első Európai Uniós falunapon, hogy sokakat tölt el ez a különös lelkesítő érzés, mert higgyék el, ahhoz hogy a szép jövő ígéretéből valóság legyen, a pénz mellé hit és lelkesedés is kell. Ha ezt önmagunkban elrendeztük, akkor már csak egyesíteni kell erőinket és a szép, új európai Győrvár itt lesz nemsokára.

Vissza az elejére

Egyesületi hírek – Visszapillantás

A történésekben január végéig kell visszamennünk. Előbb az általános és folyamatosan igénybe vehető szolgáltatásokról szólnék. Így a „Teleház” naponta fogadja az érdeklődőket, kielégíti a felmerült igényeket. A szabadidős szolgáltatások a szokott módon és időben igénybe vehetők. Állásajánlatok megtekinthetők és szívesen segítünk, bár már nem támogatja ezt a tevékenységünket a Munkaügyi Központ. Bálok havonta vannak, a tapasztalatok azt mutatják, hogy van rá igény. A Dalárda egyre szebb eredményeket ér el. A legutóbbi dalos-találkozón a szakmai zsűri aranyminősítéssel jutalmazta szereplésüket. A fiatalok közül a break-esek nagyon ügyesek. Szerveződik a Filmklub. Az asszonytorna rendszeres, akik megszokták igénylik. Képzéseket, tanfolyamokat fogadunk. A vásárok és termékbemutatók rendszeresek. A könyvtár szerdán és pénteken 14.00-tól tart nyitva, de igény szerint máskor is van kölcsönzés. A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház előadásaira bérletünk van, a „klub” tagjai rendszeresen látogatják az előadásokat. Programokkal, szállással várjuk a turistákat. Sajnos a számítógépes tanfolyam akadozik. A vizsgára való felkészítésnek objektív és szubjektív okai is voltak. Reméljük megoldódnak a problémák.

Báloztunk, az óvodai SzM január 31-én farsangolt – szülők és leendő szülők részvételével.
A gyermekek jelmezes felvonulása február 9-én volt, az ötletes jelmezek a szülők és nagyszülők munkáját tükrözték.
Az első Fáraó Bál február 14-én volt, a sztárvendég Kaczor Feri volt. Sok érdeklődő és régi rajongó jött el.
Február 19-én közös testületi gyűlésnek adtunk helyet.
Február 21. Az iskola jelmezes felvonulása, majd zene, tánc a tanulók, nevelők és szülők részvételével.
Február 23. A Hegyháti Jóléti Szolgálat Alapítvány szervezésében „Játéktár” címmel indult az óvodások és a kisiskolások részére egy felzárkóztató program. Mindig hétfőn vannak foglalkozások. Kár, hogy csak havonta egyszer tudnak jönni. A foglalkozások vezetői Horváth Ildikó és Drimmer Lászlóné (Kati).
Február 27-28. Tánctábor Korbacsics Tibor vezetésével, 34 diák volt itt.
Március 2-6-ig szakmai képzésen vettünk részt.
Március 9. ÁFÉSZ közgyűlés
Március 12. Megemlékeztünk az 1848 márciusi eseményekről, a műsorban fellépettek az óvodások és iskolások és a Dalárda. Gratulálunk a színvonalas műsorhoz.
Március 19-én a csatornaépítéssel kapcsolatos falugyűlés volt, a lakosság támogatja a szennyvízcsatorna megépítését.
Március 20-21. Tánctábor körmendi táncosokkal, vezetőjük Korbacsics Tibor.
Március 22. „Játéktár” második foglalkozása.
Március 27-én „Szív Egyesület” közgyűlésén vett részt küldöttségünk. Este Fáraó Bál volt.
Április 1. Regionális Fejlesztési Ügynökség tartott a pályázati kiírásokkal kapcsolatos tájékoztatást.
Április 3. Egyesületi kirándulás Szombathelyre. Termékbemutató, ebéd majd a virágkiállítás megtekintése, a közös együttlét tette széppé a napot.
Április 11. Locsoló Bál, zenélt a Fáraó.
Április 17. Az iskola tartotta az „Alapítványi Bált”, két osztálytalálkozó is színesítette, a 30 és a 25 évvel ezelőtt végzett diákok találkoztak volt tanáraikkal és egymással. Felemelő érzés volt. Gratulálunk a szervezőknek és köszönjük, hogy részt vehettünk a rendezvényen. Ugyanakkor Zalalövőn a Regionális Teleház Közgyűlésen vettünk részt.
Április 19. „Játéktár” harmadik foglalkozása.
Április 21. „30” éves az Általános Iskola („új épület”), nevelők és tanítványok, az iskola régi és mostani dolgozóinak találkozója.
Április 22. Szennyvízcsatornai Társulat alakuló ülése. Ezen a napon Budapesten a IV. Országos Teleház Konferencián vettem részt, mint a Teleház vezetője. Eddigi munkám elismeréseként kitüntetésben részesültem.
Április 24. Fáraó Bál
Április 30-án építészek, kertészek tartottak továbbképzést nálunk.
Április 30 – május 1. Ezen az estén májusfaállítással, színvonalas rendezvénnyel, utcabállal és tűzijátékkal köszöntöttük az Eu. csatlakozást. Pintyőke István Polgármester Úr pohárköszöntőjében egy szebb, boldogabb jövőt kívánt. Kiemelte, hogy a fiatalok, de mindenki számára új lehetőségek nyílnak. Tőlünk is függ, hogy tudunk-e majd élni ezekkel a lehetőségekkel.
Május 2. Szépkorúak dalos-találkozója. „Dalárdánk” első helyezett lett. Gratulálunk szakmai vezetőjüknek, Bozzai Nórának és minden dalosnak. Kívánjuk, hogy még sok siker jusson nekik.
Május 10. Vezetőségi gyűlés. Feladata a Falunap előkészítése. Ez a Falunap különösen fontos az Egyesület életében, hiszen 1994. május 15-én tartottuk az első olyan Falunapot, amely szervezésében és lebonyolításában a Faluház Baráti Köré volt a főszerep. Elmondhatjuk, hogy az egész falu együtt ünnepelt.

Vissza az elejére

Ami a Vas Népe Postásbélájából kimaradt

Csak kétórányi interjúra volt ideje Németh Adélnak. Röpködtek a kérdések a kérdések, ömlött a szó, mint a gyorsítva pergetett filmeken. Túl hosszú szöveg is kerekedett belőle. Rövidre fogni, húzni, vágni kellett Adélnak. Többszörös egyeztetésre nem maradt idő. Lélegzetvisszafojtva vártam, mi lényeges maradt ki, mi torzult.

Néhány kedvenc gondolatom lemaradt, a húzásokból is keletkezett két zavar. De meg kell állapítanom: Németh Adél cikke nagyon jó hangulatúra sikeredett; talán érdemtelenül is vonzó képet festett rólam. Számtalan visszajelzés érkezett hozzám: mintha hájjal kenegettek volna. Ettől nőtt a bátorságom, hogy meséljek még.

A 40-es évek vége. Vonattal jártam be éppen Győrvárról Szombathelyre gimibe. Szomorú látvány volt a rendezett sorokban vonuló hallgatag társaság: fegyveresek kísérték a határon aznap éjjel lefülelt disszidálni szándékozókat. Az ilyen feszült helyzet persze nem csak torokszorító volt, hanem görcsoldó humort is termelt. No és mi még fiatalok voltunk. A latinból kreált szócsavarások még csak ártatlan kalandozások voltak. Természetesen a latin tanár fülébe is eljutottak. Igyekezett is tanári komolysággal reagálni: „Egyesek a carpe diem szólás helyett carpe puellam-ot mondanak, helytelenül.” Ám kim lehetett érezni a hangjából, hogy a szócsavarás ismételgetésével inkább a fantáziáját öblögeti. Vagy a 2-2 G esete: COGITO, ERGO SUM = GOLDOLKODOM, TEHÁT VAGYOK. Tanár úr, az első G mindkét mondatban felesleges.

Még hatásosabb volt az a fogadásom egy barátommal abban, hogy legalább egyszer az év folyamán megnevettetem örökké búbánatos német tanárnőnket. A helyzet adódott: éppen Tell Vilmosról olvastunk. Ismerve a madámot, sejtettem a számonkérés első mondatát (készültem is rá): Wer war Wilhelm Tell? Szuggeráltam, hogy engem szólítson fel. Sikerült, s rögtön rá is vágtam a választ: A makk felső, tanárnő. Ezután az egész osztály kicsengetésig kacarászott, a madám összeomlást mímelt (szerintem örült, hogy kipihenhette magát – ő is bejáró volt: a sárvári vonatról). A fogadást azonban elvesztettem.

Tekézésünk már komoly fegyelmiket vont maga után. Felfedeztük a vasútállomás mögött a délelőtt is nyitva tartó tekepályás kocsmát, Sasfészeknek hívták. Néhány napig oda jártunk a tanórák helyett. A harmadik napon beküldtünk egy cédulát a barátunknak, akit hiányoltunk. A következő napon rendesen a gimibe tartottam. Már távolból láttam, hogy az egész iskola az udvaron várakozik. Hallótávon belül oda is vetettem: „Végre egyszer bejövök, akkor meg nincs tanítás!” „No, no – válaszolták –, a mai napon a fegyelmitek a program.” Valóban, a főspicli megtudta távolmaradásunk okát, és a kommunista erkölcs nevében intézkedett. (Korábban ugyanő köpte be a lelkigyakorlat alatt a városban sétáló osztálytársát a premontrei hitoktatójának.) Igaz, hogy egyik, ugyancsak kétes értékű tanárunk magának akarta vindikálni a leleplezés dicsőségét azt állítva, hogy a Szabad Nép (a Népszabadság elődje) olvasása közben a folyosón észrevette, hogy az egyik diák lopva cédulát nyújt át társának. Kifúrta az újságot és a lyukon át elolvasta a tekézésre hívó szavakat.

Nota bene: 1.) a cédulát az osztályteremben adták át ; 2.) tettünk mindenképpen elitélendő ; 3.) azóta sem tekéztem, a féltekézést is csak fizikából ismerem: von Magdeburg.

Ám szerencsére iskolatársunk volt Csicsa, a sárvári Horváth István Károly. Isten nyugosztalja, 35 évesen távozott a Styxen túlra. Mondogatta is: „dupla intenzitással élek fél élethosszan.” Rengeteget tanult és tudott klasszika filológiából, irodalomból. A magyar érettségi tételére kapásból latinul tartotta meg nem is feleletét, hanem előadását, mégpedig felsőfokon. Sokat tanultunk tőle a gimi padlásán (persze tanítási időben), de olykor Sárvárig is követtük. Megismertük az akkor tiltott irodalom jórészét, benne egész Villont.

Az 50-es évek az egyetemé, a tanulásé, a játéké, a bridzsé: a föltöltödésé. Baráti körökben szoktam említeni, hogy több őrangyal is vigyázott rám. Bizonyára ők vezettek arra a területre, ahol sikeres kutatásokat végeztem. Csak az elhivatottságot éreztem, a sikert még csak nem is sejtettem; arra is gondoltam, hogy zsákutcában vagyok. Volt vagy 10 kemény évem, amikor hétköznap, vasárnap, szinte állandóan gyötrődtem, mindent kikapcsoltam, ami zavarhatott volna; erősen koncentráltam, gondolkoztam. Erre a korszakra volt jellemző rám Arany János Epilógusából:

„Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy’ áll orra
Az út szélin baktatóra.”

Aztán ismét örök – nagy mondás érvényét tapasztaltam: Segíts magadon, az Isten is megsegít! Jött a segítség; feloldódtam és könnyedén követtem a megoldáshoz vezető logikai lépés-sorozatot.

Sok mindent csináltam, olvastam, tettem-vettem látszólag fölöslegesen. Megtanultam olyan dolgokat (postai eljárásokat, főzést, varrást, rajzolást, festést, néhány iparos munkából egyet s mást stb.), amelyekre akkor rá lehetett mondani: semmi szükség rájuk. Tapasztalatból bizton állíthatom, hogy minden energia, amit bármiféle tudás megszerzésébe fektetünk – lehet, hogy transzformáltan, ötvözötten, de feldúsulva, kamatostul megtérül. A tudás megszerzése révén sok kisebb-nagyobb élményanyagra teszünk szert. Most már azt is tudom, hogy a gyermekeinknek, barátainknak mondott mesék, történetek közül a személyes élményből fakadók váltják ki a legnagyobb érdeklődést.

Bridzsversenyeken rendszeresen találkozom volt egyetemi hallgatóim közül többekkel. Kedvesen emlékeztetnek egy-egy mozzanatra, mondásomra, amit esetleg már is felejtettem. Hadd idézzek fel egyet a humorosabb kategóriából. Mondják, hogy kemény volt a matek vizsga nálam, de az értékelésemre nem panaszkodtak. Első félév végén utolsó vizsgalehetőséget mégsem szerettem elégtelennel zárni, inkább az első év végén döntöttem határozott szigorúsággal.

Volt egy kedves hallgatóm, személyisége védelmében adjuk neki a Tamás álnevet. Nos, Tamás semmit sem tudott; talán nem is akart villamosmérnök lenni, esetleg csak a szülei erőltették. Elérkezett az első félévi utolsó vizsgalehetősége matekból. Már nyilvánvaló volt, hogy Tamást normális módon megmenteni nem tudom. Gondoltam, csak egy egyszerű fogalom definícióját kérdezem: „Mi a tartomány?” Þ „összefüggő, nyílt halmaz” – lett volna a helyes válasz. Átengedtem volna, amint ezt hallottam volna, nem kérdezve rá az „összefüggő” és „nyílt halmaz” értelmezésére. Ám néma csend. Mentőötletem támadt: „Tamás, ismeri A Walesi bárdok c. verset? – Igen – válaszolta. Akkor mondjuk egyszerre mi ketten!

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
(és itt én jó hangosan így folytattam:)
A velszi összefüggő nyílt halmaz.”

Gyorsan rákérdeztem: „Nos, mi a tartomány?” – és jött a helyes válasz, átengedtem. A következő félév végén már minden igyekezetem (az sem nélkülözte a humoros aspektust) ellenére elbúcsúztunk egymástól.

Az egyetemi oktatás és a kutatómunka mellett számtalan előadást tartottam a matematika oktatásának megújítása jegyében az ismeretterjesztés különböző fórumain, tanárok továbbképzésein. Meghívottként tartottam előadást az ország szinte valamennyi egyetemén, főiskoláján (talán csak Sopronban és Szombathelyen nem). Baráti körömben ma is szívesen beszélek a XX. századi matematikai élményeimről.

Mondókám végén a rólam elnevezett And (k) gráfok közül a k=6-hoz tartozó látható, mégpedig kétféle (deizomorf) rajzolásban. Persze ezeknek matematikai jelentőségét nem esztétikájuk adja. A többféle kombinatorikai tulajdonsága és algebrai vonzata közül hadd említsek meg egyet. Tekintsük a kis karikákat embereknek (17 fő), az őket összekötő egyeneseket (51 db) közvetlen kapcsolatoknak (például ismertségeknek). E 17 emberből kiválaszthatunk 6-ot (többféleképpen is), hogy ne legyen köztük ismertség. Emellett a legtöbb ismertség áll fenn úgy, hogy nem találunk 3 embert, akik kölcsönösen ismernék egymást.

Zárszónak pedig megteszi előre megírt sírverseim egyike:

„Sok disznóság fölött, minket utált s megunt,
egyszer s mindenkorra e ténnyel szemet hunyt.”

A Végítélet napjára pedig egy Villon-fohász:

„Az évek szállnak, mint a percek,
kiömlő véred harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus herceg.”

Ha huncutságom az árnyékvilágban is érvényesülhet, a „bebocsátáshoz” valószínűleg anagrammában nevezem meg magamat: A LÉDA A BIRSFÁN

Vissza az elejére

Ovis anyák napja

Május első vasárnapja az Anyák Napja. Az óvodában erre az ünnepségre 3-án, hétfőn került sor. Szülők és gyerekek egyaránt várták ezt a napot. Az óvónők kérésére titokban maradtak a versek, amivel nagy meglepetést okoztak. A gyerekek izgatottan, de boldogan álltak fel a Faluház színpadjára. A műsort a legkisebbek kezdték, bájosan a közönséget megnevettetve adták elő kis mondókájukat. Majd következtek a nagyobbak. Édesanyák, nagymamák és dédik szemébe könnyeket csalva, büszkén szavaltak és énekeltek. Minden anyuka leírhatatlan szeretettel tekintett gyermekére, eszébe jutva mekkora öröm, ők vannak. A kis előadás után apró fehér virágokkal és maguk által készített rajzaikkal lepték meg anyukájukat, nagymamájukat.

Köszönet az óvodásoknak, hogy ekkora lelkesedéssel készültek, és az óvónéniknek, hogy hetekig tartó munkával ilyen örömet okoztak az ÉDESANYÁKNAK.

Gotthárdné Gyalog Anett

Vissza az elejére

Ovis hírek

Január 26. A nyárra tervezett kapunk elkészült, amelyet Szatmári Géza apuka tervezett és kivitelezett. Az igényesen megtervezett, esztétikailag is kifogástalan bejárati rész vasanyagát az Önkormányzat finanszírozta, a léceket pedig Molnár István helyi vállalkozó ajándékozta. Mindkét segítőnek köszönjük, további jó munkát, jó egészséget kívánunk mindkettőjüknek.

Január 31. Az évről-évre megrendezett szülői buli a hagyományoknak jó hangulatban telt el. Köszönjük a szervezőknek, Gotthárd (Éva és Tibi) és Magyar házaspárnak, valamint Farsangné Gabinak. Köszönjük a finom ízletes vacsorát Gotthárdné Erzsi néninek és Sándorné Marikának. A talpalávalót Kányáék szolgáltatták kivilágos-kivirradtig.

Február 8. Ovis Farsang. Gyermekeink egyéniségüknek megfelelően szüleik kreativitását tükrözve bújhattak a nekik kedves jelmezükbe. Közös farsangi dalokkal, mondókákkal szórakoztattuk a közönséget. Lehetőség volt papírra festett királylányok arcába bújni, ez meglehetősen mulatságos volt. Újdonság volt a „gyerek tombola”, így minden kisgyerek nyert az előre becsomagolt ajándéktárgyakból. A nagy tombolán csak a szülők által küldött tárgyakat sorsoltuk ki, valamint két tortát, a vasvári Süti Cukiét, Kovácsné Henikéjét.

Adományt kaptunk még: a zalaegerszegi Méry Pékségtől, a vasvári ÁFÉSZ-tól, a helyi Anita fodrásztól, Gotthárd Istvánné dédimamától. Minden segítséget, adományt köszönünk. A bevétel egy részéből kirándulást tervezünk a nyáron.

Február 23. Elindult a „Vándor játéktár” a Hegyháti Jóléti Szolgálat szervezésében. A rászoruló gyermekeknek havonta fejlesztő foglalkozások zajlanak.

Az idei tél kicsit hosszúra és zordra sikeredett, a bejárat eltolását Mazzag Ferenc apuka végezte. Köszönjük.

Március 1. Rendkívüli szülői értekezletet tartottunk a hegyhátszentpéteri szülőknek. A felmerülő problémákat és félreértéseket megbeszéltük, a nyitott kérdésekre választ kaptunk.

Március 12. „A Kőleves” című mesejátékkal, a „Huszárok” is lányok táncával ünnepeltük március 15-ét.

Március 29. Fényképész járt az óvodában.

Április 7. Családi napot tartottunk, húsvéti tojásokat díszítettünk (viasszal, szalvéta technikával). Sógyurmából húsvéti figurákat (bárány, nyúl kalács…) készítettünk.

Április 8. Udvarunkba megérkezett a nyuszi, lázasan keresték gyermekeink az ajándékokat (piros tojás, csoki nyúl) amit sikerült megtalálni.

Április 13. Nagycsoportosaink beiratkoztak az iskolába: Jónás Rozália, Kovács Evelin, Ujj Dániel, Horváth Renátó, Gotthárd Rebeka, Mazzag Krisztián, Gotthárd Bianka, Szabó Angelika.

Csoportunk létszáma ezidőre 30 főre emelkedett.

Május 3-án a Faluházban köszöntöttük az Édesanyákat, Nagymamákat, Dédimamákat.

Baladincz Jánosné

óvodavezető

Vissza az elejére

Iskolai hírek

Január 5-én megkezdtük az új évben a munkát.

Január 23-án osztályozó értekezleten lezártuk az első félévet.

Január 30-án került sor a félév szakmai értékelése.

Február 5. Nyílt napot tartottunk a leendő első osztályos tanulók szüleivel.

Február 14. Megrendeztük a farsangi karnevált a Faluházban. E lap hasábjain is szeretnénk ismételten minden kedves szülőnek a segítséget, az anyagi v. egyéb támogatást, és minden szponzorunknak köszönjük a felajánlást, amivel hozzájárultak rendezvényünk sikeréhez. A karnevál tiszta bevétele: 205.000 Ft lett.

Február 26. Vasváron rendezték meg a Kazinczy Szépkiejtési Verseny megyei fordulóját. Iskolánkat Nagy Júlia 5. osztályos tanuló képviselte, aki az 5-6. osztályosok mezőnyében 3. helyet szerzett. Felkészíti tanára Némethné Kovács Szilvia volt.

Március 12-én értekezleten beszéltük meg az alapdokumentumokkal és a minőségbiztosítással kapcsolatos feladatainkat. Megalakultak a teamek, pontosítottuk a Béris napok programját is.

Március 12-én zajlott le a 7-8. osztályosok történelem versenye Szombathelyen, ahová a megye legjobb történészei jutottak be. Iskolánk tanulója Lengyel Balázs (7. osztály) 2. helyezést szerzett. Felkészítő tanára: Zrinszki János.

Március 16-án Körmenden zajlott le 3 megye levelezős kémia versenyének területi döntője. A Curie-ről elnevezett megmérettetésen iskolánkból Bóbics Renáta (7. osztály) és Góth Veronika (8. osztály) egyaránt 3. helyezést ért el. Teljesítményével Bóbics Renáta bekerült a szolnoki országos döntőre, amelyet május 15.én rendeznek meg. A tanulók felkészítője Polgár Antalné volt.

A Költészet napja alkalmából Balogunyomban ismét megrendezték a már megyeivé szélesedett Vers- és Prózamondó Versenyt. Iskolánk diákjai közül Ódor Edina 7. osztályos tanuló 2. helyezett lett. Felkészítő tanára: Némethné Kovács Szilvia. Ugyanezen a rendezvényen különdíjat kapott Szatmári Krisztina (4. osztály).

A tavaszi szünet utolsó napján, április 13-án került sor a leendő 1. osztályosok beiratkozására. Szeptembertől az 1. osztály létszáma 12 fő lesz.

Április 16-án a Hevesi Kémia Verseny megyei döntője zajlott le Szombathelyen. A 8. osztályosok közül 2. lett Góth Veronika, a 7. osztályos kategóriában 4. Nagy Attila, 5. Bóbics Renáta.

Április 17-én megrendeztük az első alapítványi bálunkat a Faluházban. Az összejövetelt hatalmas szervezőmunka előzte meg, hiszen ezen a napon tartották a 25 ill. 30 éve végzett volt diákjaink is osztálytalálkozójukat. Aki itt volt nagyon jól érezte magát.

Köszönetet mondunk Bóbics József alpolgármesternek és legfőbb segítőjének, Gotthárd Tiborné Évának. Mindketten a rendezvény éltetői voltak. Köszönjük a szülők közül Miklósné Kulcsár Andrea, Lengyelné Völgyi Anikó, Jovanovszkiné Somogyi Judit, Farkasné Nagy Mariann és férje, Magyarné Kastal Rita és férje, Bóbics Józsefné, Gotthárd Tibor, továbbá Kaczor Zsolt és felesége, Iván István, Kalamár Zsanett, Németh Veronika, Németh Zoltán, Harangozó Orsolya, ill. Gotthárd Katalin (Color Rt. Zalaegerszeg), Szabó Mária és Huszár Józsefné (Moha Bt. Zalaegerszeg) segítségét. Az iskola dolgozói közül ki kell emelni Ódor Zsuzannát és Polgár Antalnét, akik szintén fáradhatatlanul dolgoztak, hogy ez az összejövetel sikeres legyen. Köszönjük Varga Gézáné segítségét is.
A székek, asztalok pakolásában Perger Róbert, Sándor Attila, Farkas Viktor, Farkas Marcell és Jovanovszki Dániel segített. Akik iskolánk tanulói.
A finom vacsorát Gotthárd Jánosné, Fekete Istvánné, Gotthárd Ferencné és Gotthárdné Kovács Erzsébet főzte nekünk.
Az alapítványi bál és az osztálytalálkozók tiszta bevétele: 156.689 Ft volt.
A tanulságokat megbeszéltük, jövőre még több szülő részvételére számítunk.

Április 21-én tartottuk az ún. Béris napok „első fordulóját”. Erre a megemlékezésre azért került sor, mert 30 éves az „új Iskola” épülete.

Az ünnepi műsorban felléptek az iskola tanulói, szót kapott a polgármester, az iskolaigazgató, a régebben itt tanított kolléga. Mécsest gyújtottunk az elhunytak emlékére, szalagot kötöttünk az iskola zászlajára, elültettük Balogh Ádám fáját.
Az érdeklődők megtekintették az erre az alkalomra készített kiállításunkat, amely oklevelekből, újságokból, egyéb régebbi időket idéző dokumentumokból állt össze, és még jelenleg is megtekinthető az iskolában.
Délután vendégül láttuk a régebben itt tanító kollégáinkat és dolgozóinkat. A jó hangulatú találkozón emlékplakettet és oklevelet kaptak az érintettek, azok, akik elfogadták meghívásunkat.

Április 26-án lebonyolítottuk a Béris napok „második fordulóját”, a hőn áhított és várt túrát és akadályversenyt. Az osztályokból álló csapatokat népes, szülőkből és volt tanítványokból álló küldöttség segítette. A segítők állomásonként működtek közre, de főzésből is kivették részüket.

Köszönjük a kedves volt kollégánknak, Németh Gyulának, hogy megengedte a hegyén, a pincéjénél való tartózkodást. Ennyi embert rég látott a sok szép napot megért szőlőhegy. Önzetlen segítsége mellett köszönjük Farkas András, Nagy Antal és felesége, Nagy Tibor és Mátyás Imre munkáját, akik már kész ebéddel várták az alsós kisdiákokat. Minden állomásvezetőnek, szülőnek, volt tanítványnak a legnagyobb elismerésünket fejezzük ki. A túra szervezője Zrinszki János volt. Neki és minden pedagógus kollégámnak köszönöm ezt a szép napot.

Április 27-én, kedden tudtuk meg a megyei Herman Ottó Biológia Verseny megyei döntőjének végeredményét. A tavalyi évhez hasonlóan Bóbics Renáta, iskolánk 7. osztályos tanulója ismét 2. helyet ért el 91 ponttal, 91%-os teljesítménnyel. Felkészítő tanára: Hollósy Szabolcs.

Május 4-én, kedden az alsósok körzeti versenyen vettek részt Vasváron. Matematikából és magyarból adhattak számot tudásukról. Farkas Viktor (3. osztály) a Vasmatek versenyen 3. lett. Felkészítő: Polgár Antalné, Schroll Krisztina. A 4. osztályosok magyar versenyén Szatmári Krisztina szerepelt a legjobban, ő 4. helyezést szerzett. Felkészítő: Schweiglné Sipos Éva.

Május 13-án, csütörtökön rendezik a 6. osztályosok számára kiírt megyei történelem versenyt. Iskolánkat Könyves Nikoletta és Miklós Boglárka képviseli. Mindketten Zrinszki János tanítványai. A pontot az i-re feltehetően – eredményétől függetlenül – Bóbics Renáta (7. osztály) teszi fel, aki a már említett országos kémia versenyen szerepel a Falunap időpontjában, május 15-én. A versenyre kémia tanára, Polgár Antalné és édesapja Bóbics József kíséri el.
Szeretném megköszönni kollégáim közül Csingár Anna segítségét, aki minden rendezvényünket számítógépes munkájával segíti, és nagyon sok anyagot bocsát rendelkezésünkre.
Nem szóltam még Szabóné Pintér Gizella kiállítást rendező munkájáról, hiszen ebben ő vállalt nagy szerepet. Segített neki Kányai Mirella és Németh Pálné.
Németh Pálné „összehozott” egy kötélugró csapatot, nagyon sokat és lelkesen gyakorolnak, az iskolában már a Béris napokon felléptek, izgatottan várják a falu lakói előtti első szereplést is.
Összegzésként elmondhatom, hogy ismét szakmai sikerrel teli esztendőt zárunk. Mellette nagyon sok olyan rendezvényünk volt, ahol jól éreztük magunkat, és azt hiszem ez a legfontosabb.
A megyei versenyeken való szereplés ekkora iskolától, mint a miénk óriási sikernek számít. A környék hasonló iskolái közül messze a mi eredményeink a legjobbak. Ezt a mondatot egyszer végre, szerénytelenség nélkül már le kell írnom. Egy megyei versenyre bekerülni is nehéz, dobogós helyezéseket szerezni, országos versenyre eljutni, szombathelyi és a többi városi iskola diákjait megelőzni pedig óriási szakmai siker.
Köszönöm mindenkinek, aki valamivel hozzájárult ehhez a sikerhez. A legnagyobb érdem azonban a tanulóké, akik akkor, ott, azt nyújtották, amire joggal büszkék lehetünk, és emlékezetessé tették számunkra ezt a tanévet.
Nem említettem még a lány focistákat, akik Németh Vera (8. osztály) vezetésével 2. helyezést szereztek Vasváron egy labdarúgó tornán.
Április végéig minden nyolcadikosunk (16 fő) megkapta az értesítést, hogy melyik középfokú intézménybe nyert felvételt. A pályairányítás jól sikerült, mindenkit az első körben felvettek, nem kellett fellebbezni. Köszönet a 8. osztály osztályfőnöke, Csingár Anna gondos, precíz, mindenre kiterjedő munkájáért.
További programok, amelyek ezzel a tanévvel kapcsolatosak:

Május 17. Országos mérés a 6. és 8. osztályosok számára matematikából és értő olvasásból.

Május 19. Német verseny Vasváron, 6. osztályosok számára. 4 fős csapattal indulunk, a felkészítő Pais Éva.

Június 10. Osztályozó értekezlet

Június 11. Ballagás

Június 14-15. Kirándulások az osztályfőnökök szervezésében.

Június 18. Tanévzáró ünnepély

Június 23. Tanévzáró értekezlet

Nyári napközibe 4 tanuló jelentkezett, ezért nem tudjuk beindítani. Még nem kaptunk eredményt a nagy pályázatunkról, amely az iskola felújítást és a modern számítógépes hálózat kiépítését célozza meg. Köszönöm az önkormányzatok, a polgármesterek, a jegyző asszony segítségét. Mindenkinek gondtalan, jól megérdemelt pihenést, további sikereket kívánok.

Némthné Kovács Szilvia

Igazgatónő

Vissza az elejére

Anyakönyvi hírek:

Házasság:

Születés:

Halálozás:

Németh József
Talabér Gyula
Németh Károlyné
Gotthárd Imréné
Török József
Farkas Kálmán

Nyugodjanak békében.

Vissza az elejére

Vissza