Egervár rövid története

A település megközelíthető: a 8-as úton Vasvárig, onnan tovább déli irányban a 74-es úton; vagy a Balaton déli partja felől a 76-os úton Zalaegerszegig, onnan tovább a 74-esen.
A mai Egervár két, korábban önálló községből áll: a Zalaegerszeghez közelebb fekvő, várkastélyáról és templomáról híres Egervárból, és a Győrvárhoz közelebb eső Dénesfából.
Egervártól 2 km-re feküdt az egykori Fancsika település, melynek nyomai ma már nem lelhetők fel; 1949 és 1991 között hozzá tartozott Lakhegy is, de 1991-ben ismét különvált. Lakosok száma:1 000
A Zalaegerszegtől északra 10 km-re fekvő egervári várkastély helyén már az Árpád-kor idején állt egy őrség, amelyet valószínűleg a tatárjárás után építettek. E korai vár alakjára csak az 1961-65 évek között történt feltárás során talált maradványokból következtethetünk.
Eszerint eredetileg a vár az itteni mocsár területén fából épült és nagyjából kör alaprajzú lehetett, melyet földsánc erősített. A mocsáron keresztül, mely a várat övezte, cölöpökön nyugvó fahíd vezetett a vár kapujához, melyet fából épült torony is védett. - ez a vár azonban a XIV. század első felében ismeretlen körülmények között elpusztult. Talán Károly Róbert király és egyes ellene fellázadt főurak közötti harcok során rombolták le.
Az új vár építése a XV. század második felében kezdődött, és a XVI. század első évtizedeiben fejeződött be. A vár alaprajza ebből az időből sem ismeretes, azonban okleveleink a XVI. századi építésekor már egy szabályos négyszög alakú, mind a négy sarkán egy-egy saroktoronnyal rendelkező és minden oldalról zárt kővárról emlékeznek meg. A vár alapjai 1,5-2 m hosszú, mocsárba vert cölöpkötegekre épültek, és ezekre támasztópilléreket helyeztek. Egyes helyeken egymásra rakott vízszintes gerendákkal támasztották alá a falakat, illetve a falpilléreket. Az időközben lebontott északi szárny mintegy 6,40 m széles volt, keskenyebb a többi szárnynál.
A vár négy oldalát a lakószárny különböző rendeltetésű helyiségei foglalták el. Bejárata valószínűleg az északi szárny közepe táján lehetett. Négy sarkán egy-egy ó-olaszbástyára emlékeztető torony épült, melyek ma is állnak. A várnak 1557-ben már külső huszárvára is volt, melyet rótt palánk módjára építettek, mint ez Török Bernát tiszttartó ez évben Nádasdy Ferenchez intézett jelentéséből is kitűnt. Az északi szárny azonban időközben teljesen elpusztult, és jelenleg egy U alakú várkastélyt mutat a helyreállított vár. A nyugati és a déli szárny elé mindhárom szinten még a XVIII. század elején barokk stílusú árkádsort építettek.
A helység első említése I. István király 1024. augusztus 24-én kelt oklevelében történik, amikor a zalavári egyház részére adományozta ,,Eguruelg" birtokot. Vára az 1288. augusztus 8-án kelt oklevélben ,,castrum suum Egerwar" néven szerepel, amikor Iván nádor Egervár birtokáért Garig vármegyebeli birtokait István bán fia Miklósnak és János nádornak cserébe átadta. A korai vár felépítése tehát már az ezt megelőző időben, de a tatárjárás után történt, egyes feltevések szerint az itt birtokos Geregye nemzetség egyik tagjának nevéhez fűződik. Ez azonban nem valószínű, mert István bán fia Miklós a Kőszegi vagy a Gut-Keled nemzetségből származott, és 1281-ben kapta meg Egervárt IV. László királytól adományként.
Ez a korai vár 1313-ban még állt, mert ekkor várnagyát ,,magistrum Johannem dictum Nakas Castellum de Egeruar" említik, azonban 1325. augusztus 24-én, amikor a vasvári káptalan előtt az Egerváry család ősei a birtokon megosztoztak, és az ez év december 12-én kelt oklevélben, melyben Henrik veszprémi püspök jelenti Károly Róbert királynak, hogy a magva szakadt Geregen Egervár és Fancsika nevű birtokait a király részére lefoglalta, a várról már említés nem történik.


Németújvári Kakas Miklós 1368-ban meg szerette volna szerezni Egervár és Fancsika birtokokat, de az Egerváriak ellentmondtak, mire a Németújváriak erőszakkal foglalták el azokat. Opulai László nádor előtt 1370-ben indult perben Vas vármegye közgyűlésén az alispánok és a jurátus essessorok eskü alatt bizonyították, hogy Egervári Miklós fia Mihály, István, János és Tamás mesterek Egervár nevű ősi birtokán vár állott ,,et nunc locus ipsius castri appareret". Végül a nádor 1376-ban kelt ítéletlevelével Egervárt visszaadta az Egervári családnak.
Nem sokkal ezután, 1409-ben csak ,,locus castri" várhelyként említik, és Egervári Miklós fia Mihály birtoka, aki ekkor pallosjogot nyert Albert királytól. A vár újra felépítése Balázs fia László nevéhez fűződik, aki valamikor 1441-54 között született. 1471-73-ban a váradi püspökség kormányzója volt, 1475-78-ban Zala vármegye főispánja. 1482-ben horvát bán, 1485-ben királyi testőr, 1493-ban pedig a tárnokmesteri tisztséget töltötte be. Egervári László 1476-ban engedélyt kért és kapott Mátyás királytól Egervárának újra felépítésére. A vár 1490-ben már készen állt, mert az ekkor készített leltár szerint a ,,castellum"-nak fegyverei között 4 tarack, 24 kézi, még több szakállas puska, a hozzájuk való golyó, pajzs, számszeríj stb volt, de megemlítik a várkaput és a tornyot is.
Egervári László 1496-ban meghalt, és a birtokot fia Bereck püspök örökölte, ennek halála után 1523-ban Kanizsai László országbíró szerezte meg, aki hozományul adta leányának Orsolyának, Nádasdy Tamás feleségének, ő pedig testvérbátyjának Kristófnak engedte át. Nádasdy kristóf 1558-ban költözött az egervári kastélyba, és ide jött felesége Csoron Margit is. Kristóf kezdte el a vár átalakítását, melyet valószínűleg 1569-re fejeztek be. Erre utal a vár egyik tornyára helyezett kettős címer az 1569-es évszámmal. Ebben az időben kapta meg a vár a négysarkos szabályos négyszög alaprajzú formáját is. Nádasdy Kristóf halála után özvegye Kőszegre költözött, a várat fiára, Tamásra bízta.
Kanizsa eleste után, 1600-ban mint végvár szerepel, melyet a török Bécs felé vonultában 1664-ben felgyújtott. Nádasdy Tamás, mivel részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, 1671-ben fej- és jószágvesztésre ítéltek, ennek során Egervár várát a kincstár szerezte meg. A romokban heverő várat Radonai Mátyás zalavári apát vette haszonbérbe, helyreállítatta, és más birtokkal együtt 33 000 forintért Széchenyi György kalocsai érseknek adta el, aki annak vezetését fiára Györgyre bízta.
Kanizsa várának 1690-ben történt visszafoglalásával Egervár katonai jelentősége megszűnt, annak ellenére, hogy védőműveit nem bontották le. Az elhanyagolt várat 1712-ben Széchenyi György fiának, Zsigmondnak adta, aki azt várkastéllyá alakította át. Lebontatta az északi szárnyat, a déli és a nyugati szárnyak elé árkádos folyosót építtetett, a keleti szárnyban pedig kápolnát alakíttatott ki. Feltehetően ekkor épült a második emelet is, míg a tető az 1754. évi tűzvész után készülhetett. Széchenyi Zsigmond halála után fiának Ignácnak, majd 1773-ban a még elő testvérek birtokába került. Miután a várkastély fenntartásáról nem gondoskodtak, az pusztulásnak indult. A XVIII. századtól birtokosa már nem lakott itt, egyes részei pedig 1787-ben magtárnak alakították át. Széchenyi Jenő a romos kastélyt és uradalmát 1873-ban Solymossy Lászlónak adta el, kinek leszármazottai még 1934-ben is birtokolták.
A várkastély pusztulását segítette elő, hogy az övező mocsarat a múlt század közepén kiszárították, aminek következtében az alapokat tartó cölöpök korhadni, a kastély falai pedig süllyedni kezdtek. 1945 után az OMF állíttatta helyre Egervár várát, Nagy Emese régész feltárta és Dragonits Tamás (VÁTERV) építész szerkezeti megerősítésére és helyreállítási tervei mellett.

Nagy Emese: Az egervári vár építéstörténete (Arch.Ért. 92.1965.Bp.) HB 1.317

Vándor László: Későgótikus építőműhely Egerváron és környékén

Dragonits Tamás: Az egervári várkastély 1961-65 évi helyreállításáról (Műemlékvédelem 1966/3) HA. 1.614

Dénes József: Kérdések az egervári vár körül (Vasi Szemle, 56/4, 2002)

Linkajánló

Rövid ismertető