gróf, császári hadvezér

1657–1737

1657. november 11-én született Grazban. Unokabátyjának, Starhemberg Rüdigernek hadsegéde volt Bécs 1683. évi védelmében. Ezután résztvett az összes magyarországi török háborúkban 1697-ig és több ízben megsebesült. A spanyol örökösödési háborúban 1703-ban, mint Szavojai Jenő fővezér helyettese, megakadályozta a franciák és bajorok egyesülését Tirolban. Ezért Lipót császár tábornaggyá nevezte ki. 1706 nyarán a magyarországi császári sereg főparancsnoka lett. Október 9-én visszafoglalta a kurucok kezére jutott Esztergomot. 1707-ben a Duna bal partján harcolt változó szerencsével. 1708-ban Spanyolországba küldték fővezérnek, itt több győzelmet vívott ki és 1710-ben Madridot is megszállta. A villaviciosai csata után (1710. december) Barcelonába vonult vissza s Károly trónkövetelő (VI. Károly császár) távozása után mint annak alkirálya védte azt. De magára hagyták, ezért 1713. május 14-én csapataival együtt angol hajókon Genovába, vonult. 1717 óta Bécsben élt visszavonultan és a német lovagrend ausztriai nagykomturja lett. 1737. március 7-én halt meg.