Az Esztergom elveszítése utáni katonai helyzetben, amikor Stahremberg hadserege is visszavonult nyugat felé, a kuruc erőknek egyesülniük kellett, hogy a Rába-menti átjárókat meg tudják menteni.

A császári udvar egy horvát bánt, Heister Hannibált küldött hazánk területére, aki november első napjaiban átlépte Magyarország határát. Heister pusztítva, dúlva kereste az egyesülést Stahremberg csapataival. A bán bármilyen területet hagyott el, „lábnyomát” nyomor követte. A falvakat felgyújtotta, a lakosságot kardélre hányta, nem kímélve a gyermekeket, öregeket, asszonyokat sem.

Zala népe riadtan Vas megyébe menekült. November 5-e körül menekülő tömegek gyűltek össze Győrváron és a környező erdőségekben. A kuruc csapatoknak Andrássy seregével kellett egyesülniük. A magyarok célja, hogy az ellenséget kicsalják védett állásaikból és alkalmas helyen lecsapjanak rájuk. Andrássyék megkapták azt a hírt, hogy Heister átkelt a Murán, és Zalaegerszeg felperzselése után Vasvár irányába nyomul. A kurucoknak meg kellett akadályozniuk Heister és Stahremberg egyesülését.

November 5.én indultak el a hazánkat védő csapatok Kőszeg alól Vasvár felé, addig az ellenfél Zalaegerszeget elhagyva Egervárig hatolt előre. Az összeütközés helye ekkor még bizonytalan volt. A labancok száma 3-5000 fő között mozgott, a kurucok kb. 3-4000-en lehettek. A Habsburg-pártiak elfoglalták Egervár várát és letáboroztak. Az ütközetre Győrvár határában került sor. A csata központja a falu előtt végződő dombvonulat aljában található malom volt. Ettől észak-nyugati irányban húzódik az egykor mocsaras, de ma sík rétet kettészelő, de már csak elszórt nyomokban látható malomgát. A kurucok 1706. november 6-án reggel érkeztek községünk alá, átkeltek a gáton, és az erdők lábánál megálltak. A császári sereg nem mozdult, ezért a szabadságharc hívei elindultak, hogy a betolakodók hátába kerüljenek. A megkerülő mozdulatot az Egervár-Győrvár országút bal oldalán vonuló domb mögött hajtották végre. Ez délután 2-3 óra között lehetett.

Heister csapatai figyelés és felderítés nélkül haladtak Győrvár felé. Délután 4 óra tájban érkeztek a labancok a falu melletti mocsarakon át vezető gáthoz. Az út összeszűkült, így ez megtorpanásra késztette őket.

Kisfaludy László volt annak a 7 zászlóalja katonának a parancsnoka, akik azonnal rajtaütöttek az ellenségen. A támadás ideje délután 5 óra volt. A kuruc előhadak lovas rohama kettéválasztotta a császári csapatok hadoszlopát. Egyik részük sietve rohant át a gáton, többségük a gát innenső részén a malomhoz szorult.

Heister leesett lováról, kísérőkocsija és egyik ágyúja elmerült a sárban. A csata első mozzanata a kurucoknak kedvezett. Az ellenség a malom környékén megrekedt és megindította a tűzharcot. Az ágyúk tüzére a kurucok csak karabélyaikkal tudtak válaszolni. A lovasság nem tudott előre nyomulni. Az éjszakát mindkét fél a csapataik megerősítésével töltötte. A kurucok visszatértek Egervárra.

Az irányítást Béri Balogh Ádám és Bezerédy Imre vette át. Úgy döntöttek, hogy nincs értelme szorosan az ellenfél előtt állni, ezért egy mérföld kitéréssel akadtak a császáriak oldalába kerülni. Egervárról kiindulva a mai vasútvonal mentén húzódó dombvonulat biztonságos rejtése alatt haladtak el, hogy Győrvár széléről a „frontra” intézzenek döntő támadást. A rohamot először Béri Balogh Ádám vezette. Az ellenfél más utat nem látván, a mocsár felé indult. A heves harcokban a kuruc brigadéros három sebet kapott és vérbe borulva bukott le lováról. A lovas csapatok rohamai voltak az ütközet döntő mozzanatai. A harc vezetését Bezerédy vette át. A császáriak már csak a menekülésre összpontosítottak. Egy karabély sortűz után megindultak visszafelé a gáton. A kurucok gyalogtámadásba mentek át. A labancok ismét a malomhoz szorultak. Ekkor már eldőlt a küzdelem, a később érkező Andrássy már csak a foglyok összeszedésében segédkezhetett. Heister Hannibált egy 17 éves zászlótartó Sibrik Gábor fogta el. A foglyot Sümeg várába vitték. A kurucok vesztesége csekély volt, kb. 100 ember veszthette életét. A győzelem osztatlan örömet okozott a hazájukat védő csapatok táborában. Rákóczi a tisztekhez írt levelében dicsérte hősiességüket, és magatartásukat követendő példaként állította az egész kuruc sereg elé.

---

A híres győrvári csata

talán az első olyan történelmi eset, amely fölvetette és hírre emelte Győrvár nevét. Erről a nagy csatáról bőven írtak történelmi könyvek és regények (Fábián Gyula, Hej Rákóczi, Bercsényi, Bezerédy; Vitányi János, Balogh Ádám a nevem.) Mi itt csak arra térünk ki, ami a falu népét közvetlenül érintette.

Már előző napokban piroslott az ég Zalamegye felől. Özönlöttek a menekültek Észak felé, meghúzták magukat a győrvári hegyekben vagy befogadtatást nyertek a kunyhókban. Ők aztán elbeszélték, hogy labanc seregek törtek be Stiria felől, Heister Hannibál a generálisuk, pusztítják az útjukba eső falvakat; felgyújtják a házakat, kardélre hányják a lakosok apraját-nagyját. Leginkább horvátokból, szerbekből toborozták a katonákat, s jönnek mint a vihar. Már Zalaegerszeg is lángokban áll. Kétségbeesett, majdnem mindenüket vesztett magyarokkal volt tele a kis mezőváros minden pajtája istállója. 4-5000 fölszerelt harcos vonult észak felé, hogy Stahremberg hadaival egyesüljön, vérmes reményekkel.

Képzeljük el a terepet. Városkánk kicsiny. Fehérre meszelt fonott házak nád- vagy szalma-tetők alatt rogyadoznak. Közel a falu vége. Délre van a malom, de nem mostani – vagyis legutóbbi – helyén, hanem a két folyó, a Vér vize (verna) és a Sár találkozásánál. Jobbra-balra ingovány, de a malom kedvéért töltések közé kellett szorítani a Sár vizét. Ezen a töltésen közlekednek a népek. A vizek bizonyára néhol sekélyesek, úgy hogy nád és csepőte megterem benne, el is takarja a szem elől, máshol mély a víz, elnyelné, aki belelép. A Bókus és a mögötte sorakozó dombok kiemelkednek a vizekből, de bizonyára más pontokon is szárazföld szakítja meg a víz egyhangúságát. A vízi madarak már megriadtan menekülnek dél felől és keringenek a lápvilág fölött. Kelet felől az erdők óriási, évszázados cser-, tölgy-, bükkfákkal leérnek a mocsárvilág széléig, kb. a mai sínekig. Akác egy szál sincs köztük, a vizek szélén a sötétlombú égerfákról Fekete bereknek nevezik a dűlőt.

Heisterék november 6-ára már megérkeztek Egervárra. Az a 25 katona, amely Egervárában tanyázott, nem vette föl a harcot, elmenekült a labancok elől. Ők sem vélték, hogy a kurucz sereg itt lappang az erdőkben s csak arra vár nagy türelemmel, hogy a nagy sereg meginduljon abba a kutyaszorítóba, amely az Egervár-Győrvár közti vad vizeken át vezet a malom mellett. Egyszercsak lángba borulnak Egervárnak, a falunak viskói, szalmatetői. Ebből látják a kurucok, hogy a had már megindult. Ugyanúgy, ahogy elgondolták: a Sárvíz mellett húzódó gáton.

Képzeljük el a tömeget: 800 lovas, kb. négyezer gyalogos vonul fel, verik az rézdobot, itt is, ott is lengenek a zászlók – később meg is számlálták: 34 zászlót lobogtattak a napsugaras (vagy borús?) novemberi délutánon.

Egyszerre csak észreveszik, hogy nyomukban a kuruc. Hét zászlóalj tör a hátukba. Lövik, puskázzák őket. Tülekedés, riadalom támad a labancok között. Ők is lőnek. Sok ló, szekér kezd süppedezni a sárban. Már az első este sokat zsákmányolnak a kurucok. Egy jó lövőjük kilövi a lovat Heister generális alól. Bravó! Lepottyan a vezér gyalogosai közé. De abba kell hagyni a harcot a nagy sötétség miatt. Este 5-től 8-ig tartott az ütközet. A kurucok csendesen visszavonultak, szabadnak hagyták az utat, vissza a várba.

Az éjszakát felhasználják a labancok is: sietve megerősítik állásaikat a malomgáton. A kurucok pedig csendesen megkerülik a gátat, az erdőkön át vonulnak észak felé. Már ott vannak a mezőváros északi pontján, hajnal felé vonulnak előre. Az ellenség egyrésze már idáig vonult, itt töltötte az éjszakát a bizonyára üresen hagyott házakban – talán a szegény kis várban is. Ezeket kifüstölik. A győrvári nép bizonyára már az erdők, hegyek rejtekéből látja, hogy ég a falu. Az esti lövöldözést riadozva hallgathatták, aligha tudhatták még, hogyan dől el a harc, és a zalai menekültekkel együtt remegtek, imádkoztak a győzelemért, a kuruc seregek valószínűtlen fölülkerekedéséért.

Hajnalban a megindult labancok – talán már a malom felé közelednek – megdöbbenve látják, hogy szembekerülköznek a kurucokkal. Előttük rohanva menekülnek azok, akiket onnan füstöltek ki. Más menekvésük sincs már a kuruc golyók és kardok elől, mint az ingoványos talaj, amelyen elsüppednek, tántorognak, elvágódnak.

A labanc sereg fölveszi a harcot. Valóságos ütközet fejlődik ki, kardra kard felel. Balogh Ádám kuruc vezér hősi elszántsággal nyomul előre, megsebesül, tovább üt-vág a kardjával. Hátrálna az ellenség, de hova? Akik a csepőtés, bozótos talajban keresik a menedéket, sárba süllyednek. Ekkor tör elő a dombokról egy újabb kuruc csapat Andrássy István vezetése alatt. A győrvári kertek mögött vártak az első puskalövésre, és megindultak. Nincsenek nagyon sokan, de ezt nem lehet felmérni. Andrássy úgy véli, hogy az ő váratlan megjelenésük és a vele járó megrökönyödés és pánik fordította meg a harcot. Az ellenség menekülne, de ebből kavarodás támad, észvesztett hátrálás vagy megfutamodás a vizek felé. Már zászlóit eldobálta.

Alig három óra hosszat tartott a harc. A vezért is elfogták – a fiatal Sibriké a dicsőség. A labancok erkölcsi vesztesége teljes. A menekülőket ütik, vágják, hegyen-völgyön át üldözik, négy mérföldnyire is vadásznak rájuk. „Az futott szegénység”, a vagyonukból kifosztott zalaiak szívébe reménység költözik; ha nincs puskájuk vagy kardjuk, akad kapa, kasza, konyhakés, azzal neki az ellenségnek. Megjönnek a hegyből, az erdőkből, még az asszonyemberek is kiveszik a részüket az ellenség öldöséséből és nincs irgalom. A kuruc vezér nagy lelkű lenne, „parolára”, becsületszóra kiengedne egy-egy labancot a vízből, de a had nem igen fogja, inkább csak öli az ellenséget.

Azért több labancnak sikerült ép bőrre visszavonulnia a várba. Nem tudják, mi következik? Ostrom? Védjék magukat? De mikor a vezérük is fogva van? Andrássy odaállítja a falak elé Hannibált: Adjátok meg magatokat! Elkísérünk a magyar határig becsületszóra. Még a fegyvereiteket sem vesszük el.

Az életben maradt töredék tehát erős fedezettel elvonul. A harcok bevégződnek. Itt-ott bizonyára lehet még hallani puska-lövéseket. A kurucok tiszte marad a holtak eltemetése. Balogh Ádámot súlyos sebeivel viszik be Vasvárra, a dominikánus atyák oltalmába. Összeszedik a hullákat. Bizony háromezer körül jár a megolvasott labanc halottak száma. Pedig mindet meg sem találták. Erre vall, hogy erre-arra lehet találni ma is csontokat, fegyvereket. A holtak zömét, persze koporsó nélkül a régi templom körüli temetőben temetik el, a legtöbbet mégis a falun kívül, az északi faluvégen, a mai Ótemető utca elején.

A győzelem nagy örömmel és büszkeséggel töltötte el a kurucokat, és – mint Andrássy két beszámoló leveléből kitűnik – mélységes hálával is az isten iránt. Valószínű, hogy a győrvári fatemplomban, ha még élt akkor, Fodor Antal plébános uram elzengette a tedeumot a győzelemtől mámoros katonák jelenlétében.

Este pedig a tábortüzek mellett már felhangzott az új nóta:

    Sopronnál az német falkástul szaladott,
    Győrvárnál az tóban,
    Posványos gázlóban
    Mind belé fulladott, mind belé fulladott.

Így került bele Győrvár neve a kuruc-labanc háborúk történetébe és a magyar irodalom történetébe.

A nagy jelentőségű diadal emléke élénken él Győrváron. Ébren is tartja a főút neve: Balogh Ádám utca; az 1932-ben felállított kuruc emlékmű, amely előtt évente ünnepel a győrvári nép. A Vasvárra utazó győrváriak szeme gyakran megakad a templom falán elhelyezett márványtáblán, amely a győrvári harc nagy hősének, Béri Balogh Ádámnak győzelmes nevét csillogtatja meg. Három súlyos fejsebét soká tudták begyógyítani a dominikánus atyák.

: . : . : . :

(Érdemes itt zárójelben elmondani, mit mesél el a győrvári föld a kuruc csatáról. Az öreg, de jóeszű és jóemlékezetű Özv. Németh Jánosné sz. Horváth Mária (sz.1883) szerint sarkantyús, kardos csontvázakat bőven találtak és sokfelé. Az un. „hosszú ház udvarán, ahol e század elején még úgy tátongtak a templomépítés alkalmával kiásott gödrök, hogy gyermekek fürödhettek vizükben, koporsót találtak, csontvázzal, sarkantyúval. Bizonnyal kuruc vezér lehetett, akit így megtiszteltek. De akadt csontváz a szomszéd házak udvarán is. Mikor a Legényegylet székházát építették a telkének feltöltéséhez innen is hordtak földet, egy gyerek kacagva hozott be a paplak konyhájára egy koponyát és azt a sivalkodó asszonynépek közé dobta. Fogai erre mind kipotyogtak. A plébániakert végében is került elő csontváz.

Az 1775-ben megnyitott Ótemető földjében már jóval előbb kerülhettek elő holttestek. A silógödör ásásakor vették ott észre, hogy hat sor csontváz feküdt egymásfölötti rétegekben. Koporsóroncsok nem bukkantak elő. Alighanem 250 éves nyugalmukat zavarták meg az ide temetetteknek. – A kalocsai szőlőben Varga Gyula egy sor csontvázat látott, már nem tudja biztosan, 16 vagy 32 volt-e a számuk. A bámulatosan ép fogsoruk arról tanúskodhattak, hogy ifjan elhulltak kerültek a tömegsírba.)

Amikor a „Ritáson” folyó-szabályozás céljából árkokat ástak, mondják, csontok, patkók, kengyelek, kardok kerültek elő.

Dr. Székely László

 A Győrvári Csata

(győrvári tájszólásban elbeszélve)

Pirnyallagos az ég alla,
Talán bizon tüzláng nyalla,
Gyün a labanc, krobót, német,
Az irt gulát, falut, népet.

Enná jobb vuót a tatár is,
Lángba áll má Egervár is
Megindutak a part hátán,
Vérvizének hosszu gáttyán.

Pereg a dob, leng sok ászló,
Fu és prüszköl maj nyóccáz ló
A Hájszter ül egyik hátán,
Ollan kevél, mint a Sátán.

Vannak a gőgös rendek,
Györvár felé közelennek.
No de mi a? Puff, puff, lünek,
A kurucok hátul gyünnek.

Itt a kuruc a hátunkba!
Kattog, durran sok-sok puska.
A Hájszternek lova roggyan,
Lebukfencül ő is nyomba.

No de illen véres harcot!
Ütik, lövik a labancot.
Csak a gyorsan gyövő éjje
Űzi üket szerteszéjje.

Kurucokat az erdőbe,
Labancokat az erődbe.
Onna gyünnek majd ki reggel
Félelmetes nas sereggel.

Süt a hajanl szíp sugára
A had harminc zászlajára
A két ágyut tették hátra,
A támadást onnan várra.

Mén a labanc a tőtésen,
De nincs a had nagyon résen,
Mer a kuruc azon közbe
Nagy kört tett meg az erdőbe.

Megkarétta a tar fákat,
És most éppen szembe támad.
Györvár felü gyün a haggya,
S a labancot szembe kaptya.

Fél a labanc, mi lesz velenk?
Ihol a nav veszedelem!
Lü a kuruc elő, hátu,
Száz halál gyün mordéllábu.

Már a kuruc kardot rántva
Rohan rá a labancságra.
Elő fakó lova hátán
Vagdalkozik Balogh Ádám.

Karddal vágnak a fejére,
Hamar más áll a helyére.
Csattog a kard, folik a vér,
Hazáér és szabadságér.

Ádáz a harc és kegyetlen,
Kemén, szörnyü ütközetbe.
Hullák hullanak a tóba,
Vérvörös lesz a lomb és tócsa.

Pokoli a hujrá, lárma,
Durran puska, törik dárda,
Pajzsot törnek buzogányok,
Nesze nektek, tik pogányok!

Vériszapba, füstbe, porba
Már a labanc hátrál, torpan.
Hujrá Sibrik, Bezerédi,
Biz a magyar virtus régi.

Hájszter még-még hadonászna,
De csak vonul hada hátra,
A malomnál kavarognak,
A soraik egyre fogynak.

Huj a labanc mos meglátja
Hogy megmozdul a dombsor háta.
Gyün Andrásy brigadéros,
Száz kuruca biztosan céloz.

Hull a labanc mind halomba,
Vagy menekül a habokba.
Magyar elül, magyar hátul
A labanc had oszlik, tágul.

A csepőtés berek alla.
Lovak lábát marasztalla.
A paripák fölfordulnak.
Ló és lovas vizbe fulnak.

Eszeveszett kavargásba
Menekül a labanc hátra,
S aki eléri a partot,
Nem kerüli el a kardot.

A falunak rémült népe
Meghalla, hogy mi megy végbe.
Sarló, bot, kés a kezébe,
Bosszut áll az ellenségen.

Kunyhót, gazlat leégetté,
Engem hontalanná tetté,
Az árván se könyörülté,
A polkolba meneküjjé!

Elfutna te rusnya falka,
De utolér ám a balta.
Nesze neked a kisfiamér,
Meggyalázott leányomér.

Vége lett az ütközetnek,
Vége sok szép, friss életnek.
Hej, rivalg a kuruc tábor,
Égig ér az örömmámor.

Ama Hájszter Hanibál úr
Sibriknek esett foglául.
Rabságban már a vezér is,
Vágd az ellent csak azért is!

Gyütt ezzel a győzelemme
Sok pénz, szekér, ászló, fegyver,
Társzekerek megrakodva.
Öröm süt a kurucokra.

Fődre rogyva, vízbe fulva
Hever itt sok ezer hulla.
Sok kerül az anyafődbe,
Sokra vár a hollók csőre.

Üzennek a véres hullák,
Saskeselűk is megtuggyák.
Oszló-foszló hullaszagra
Előbúj az erdő vaggya

Mit takarnak itt a hantok?
Háromezer embercsontot.
Vándor, ha ki arra téved,
Mongyon el egy üdvözlégyet.

A kurucér, a labancér,
Valamennyi áldozatér,
Hogy a harcnak legyen vége,
Gyüjjön el a világbéke.