székesi gróf

1665–1725

1665-ben Temetvény várában született, 1725. november. 6-án Rodostóban halt meg. A nagyszombati egyetemen tanult, majd Esterházy Pál nádor udvarába került. 1686-ban Budavár ostrománál hősiesen harcolt, ezredesi rangot nyert, Szeged valamint a hozzátartozó véghelyek főkapitányává nevezték ki. 1687. szeptember 14-én atyjával együtt grófságot nyert. Nemsokára királyi kamarás, tanácsos, Ung vármegye örökös főispánja, s Felső-Magyarország fő hadi biztosa lett. 1696-ban ismerkedett meg II. Rákóczi Ferenccel, kinek leghűbb barátjává vált. Mikor Rákóczit 1701. május 29-én Solari gróf császári tábornok Sáros várában elfogta, Bercsényi Lengyelországba menekült s ott előkészítette a felkelést.

1703-ban lengyel csapatokkal jött Magyarországra, s ettől fogva ő vezette a szabadságharcot. 1705. szeptember 20-án, a szécsényi mezőn megalakult a nemzeti konfederáció , ennek országos főtábornoka s a kormánytanács első szenátora lett. 1707-től fejedelmi helytartó, s közvetítésével Varsóban Nagy Péter cár és Rákóczi véd-és dacszövetséget kötött. A trencséni vesztes ütközet után Szécsénynél szedte össze a kuruc hadak szétvert lovasságát, s a további hadjáratokban vitézül harcolt. 1710-ben Lengyelországba indult az orosz segély szorgalmazása végett, de sikertelenül. A szatmári béke kedvezményeit nem fogadta el, 1711-16 közt Lengyelországban élt Brezan várában. 1716-ban a szultán meghívására a bujdosókkal Chotzinba s az Al-Dunához a nagyvezir táborába utazott, vele szövetkezett s 1717-ben 20,000 törökkel beütött Orsovánál s Facsetig nyomult, de kénytelen volt visszavonulni. E hadjárat után – 1718-ban III. Károly a törökkel békealkudozásba kezdett - a császári biztosok Rákóczi és Bercsényi kiadását követelték. A szultán kijelentette, hogy inkább elveszti fővárosát, mintsem magát meggyalázza a vendégszeretet megsértése miatt . Hamvait Rákócziéval együtt hazahozták s 1906. október 30-án a kassai székesegyházban temették el. Leveleit és egyéb írásait Thaly Kálmán adta ki hét kötetben.