kuruc fejedelem

1657–1705

Késmárkon született 1657. szeptember 25-én. Nyolc éves korában Apafi Mihály kinevezte Máramaros vármegye főispánjává, nevében az adminisztrátorságot Teleki Mihály vitte. Apja – Thököly István – tíz éves korában az 1667-ben megnyílt eperjesi lutheránus kollégiumba küldte, innen a zavaros hadi viszonyok miatt csakhamar hazahozatta. 1670. novemberben az ostrom alá fogott Árva várából a liptóvármegyei Likava várába, onnan atyja halála után (december 4.) Erdélybe menekült Apafi fejedelem védelme alá. Felvidéki birtokait lefoglalta a bécsi kamara, de anyai nagybátyjától, Rhédei Ferenctől máramarosi uradalmait örökölve, nagy vagyonhoz jutott. 1672-ben magyarországról menekültek száma már 15000-re növekedett. A felkelők a Felvidékre törtek, de Kopp tábornok legyőzte seregüket. I. Lipót 1673. február 27-én felfüggesztette az alkotmányt és Ampringen János Gáspárt teljhatalmú kormányzóvá nevezte ki. A felkelők, támaszkodva XIV. Lajos francia király biztatására, megkezdték a harcot, mire Lipót tanácskozást hívott össze Pozsonyba a béke helyreállítása végett; de az ügyetlen és gőgös Hocher megsemmisítette a reményeket. A harc újra megindult s a népszerűtlen Teleki helyébe az akkor 21 éves Thökölyt választották vezérül, aki már előbb is részt vett a fölkelők harcában. Ekkor kezdődik fontos szerepe hazánk történelmében. A protestánsok csakhamar mind csatlakoztak hozzá. Rövid idő alatt Felső-Magyarországot a bányavárosokkal együtt elfoglalta. A bányavárosokban nagy mennyiségű aranyra és ezüstre tett szert, melyekből a maga nevére pénzt veretett. 1680 nyarán elfoglalta Késmárkot és Lőcsét. 1681. áprilisban I. Lipót Sopronba országgyűlést hívott össze, ez azonban eredménytelen volt. Még be sem fejezték, Thököly ismét megkezdte a háborút. Apafi tízezer és a nagyváradi pasa hétezer emberrel segítette. Elfoglalta Nagykállót, Böszörményt. Ezután fegyverszünetet kötött. 1682. június 15-én megesküdött Zrínyi Ilonával, I. Rákóczi Ferenc özvegyével. Miután a soproni országgyűlés az 1681-es alkotmányt nagyjából visszaállította, sokan visszatértek Lipóthoz. Ilyen körülmények közt Thököly ismét a szultánhoz fordult, szerződést kötött vele, melyben a, szultán őt elismeri Felső-Magyarország fejedelmének, megígéri, hogy minden erejével segíteni fogja, viszont Thököly és utódai évi 40000 arany adót tartoznak fizetni a szultánnak. Thököly a francia királytól is újabb segélyt nyert és 1682. júliusban a háborút megkezdte. Elfoglalta Kassát, Eperjest, majd egész Felső-Magyarországot a bányavárosokkal, ismét pénzt veret. Hatalmát egész a Vágig kiterjeszti. A szultán királynak kiáltatja ki, de ezt nem fogadta el, csak Magyarország fejedelme és kormányzója lett. 1683-ban országgyűlést hívott össze Kassára, ott azonban a rendek egy része bizalmatlan volt iránta. Mindenekelőtt azt kívánták tudni, nem áldozta-e fel a török pártfogásért az ország függetlenségét? Thököly megtagadta a választ, a rendek nem szavazták meg sem a személyes felkelést, sem a kívánt adót. Thökölynek önkényesen kellett az adót kivetnie és csak erőszakkal hajthatta be. Időközben a török ismét készülődött Magyarország ellen. 1683 tavaszán a nagyvezír, Kara Musztafa akadálytalanul haladt előre Bécsig, melyet hét hétig sikertelenül ostromolt. Sobieski János és Lotharingiai Károly egyesült hadserege azonban teljesen szétverte az óriási török sereget, a hadjáratban részvevő Thökölyt pedig Pozsonynál győzték le. A nagyvezír serege romjaival Győrig futott, ahonnan a szultánt értesítette vereségéről, melynek okául Ibrahim budai pasát pasát és Thökölyt tüntette fel. Thököly, hogy tisztázza magát a vád alól, Drinápolyba sietett a szultánhoz. Thököly Sobieski János útján lépéseket tett I. Lipótnál a kiegyezésre; megígérte, hogy leteszi a fegyvert, ha Lipót a vallásszabadságot biztosítja és hercegi címet ad neki a 13 északkeleti vármegyével együtt. Lipót azonban feltétlen megadást kívánt. Thököly ezután tovább folytatta a harcot. 1685 tavaszán Ungvár alól visszaverte Schultz tábornokot, de ezután többször megverték, s Eperjesnél majdnem elfogták. Segítséget nem kapott a törököktől, sőt, mikor Thököly Váradra ment, elfogták és vasra verve küldték Belgrádba. Az elfogatás oka az, hogy a török neszét vette Thökölynek a császárral való alkudozásáról. Elfogatásának hírére a felkelők nagy része a császáriakhoz állt és részt vett Buda visszavívásában. Lipót, hogy Thököly újabb támadásai ellen biztosítsa magát, Apafival titkos szerződést kötött, mely szerint Apafi a törököt és Thökölyt nem segíti. Ha a a törököt Magyarországból kiűzik, Lipót kötelezi magát, hogy Erdélyt minden régi jogaiban meghagyja. Apafi Mihályt és fiát elismeri Erdély törvényes fejedelmeinek és haláluk után Erdély szabadon választhatja fejedelmét. Thökölyt 1686-ban a szultán szabadon bocsátotta és 9000 emberből álló sereget adott neki. Thököly azonban nem talált támogatásra és a a törökök ismét annyira bizalmatlanok voltak hozzá, hogy 1687-ben ismét elfogták és Konstantinápolyba vitték. Eközben a császáriak Magyarországot végkép meghódították. 1683. január 14-én Munkácsot is bevették s Zrínyi Ilonát gyermekeivel együtt Bécsbe vitették. Thököly visszatérve Konstantinápolyból, kiáltványt intézett a magyar nemzethez, de alig tudott összeszedni 8000 embert, akiket Heister tábornok Nagyváradnál teljesen szétvert. Apafi halála után a szultán erdélyi fejedelemmé avatta. Ekkor 16000 emberrel Erdélybe sietett és a Heisterrel egyesült Teleki Mihály hadait 1690 szeptemberében Zernyestnél megverte; maga Heister is fogságba esett, 1692-ben Zrínyi Ilonával cserélték ki. Győzelme után Thököly az erdélyi rendeket a keresztényszigeti (Szeben vármegye) gyűlésre hívta össze, ahol magát erdélyi fejedelemmé választatta. Lajos badeni herceg hadai elől Oláhországba vonult. Mikor Musztafa seregei Magyarországon ismét győztek, visszament Erdélybe. 1691-ben győzelmesen harcolt Ágoston hannoveri herceg seregével szemben, de a rossz időjárás miatt ismét Oláhországba vonult vissza. A Diploma Leopoldianum kiadása után Thököly végleg elvesztette Erdélyt. A törökök szalánkameni nagy veresége alkalmával a török lovasságot vezényelte, s ezután is részt vett a törökök Ausztria elleni hadjárataiban, amelyek a török folytonos gyengüléséről tettek tanuságot. 1697. szeptember 11-én Savoyai Jenő tönkreverte a török hadat Zentánál. Thököly a szultánnal együtt Törökországba menekült. 1699. január 26-án megkötötték a karlócai békét, s Thökölyt párthíveivel együtt száműzték. Thököly híveivel, mintegy 1400 emberrel, Törökországban maradt. Nejével, Zrínyi Ilonával együtt Konstantinápoly Galata nevű külvárosában élt. Még megérte mostoha fiának, II. Rákóczi Ferencnek felkelését, arra azonban már semmi befolyással sem volt. 1705. szeptember 13-án halt meg izmidi birtokán Kis-Ázsiában. Hamvai az izmidi (nikomédiai) nagy örmény temetőben nyugodtak 1906-ig, amikor az országgyűlés határozatából országos költségen nagy ünnepélyességgel hozták haza és temették el Késmárkon az Evangélikus templomban. Thököly sírja Kis-Ázsiában