prózaíró

?–1761

Zágonban (Háromszék vármegye) született, Rodostóban (Törökország) 1761 október 2-án halt meg. Kora ifjúságában II. Rákóczi Ferenc udvarába került, híven szolgálta fejedelmét apródként, majd mint bejáró, végül mint főkamarás. Annyira szerette urát, hogy elkísérte az emigrációba is. Előbb Lengyelországba, majd Franciaországba ahol megismerkedett a francia irodalommal, kultúrával. Később Törökországba, ahol 1717. október 10-től majd egy fél évszázadot töltött. Eleinte a Boszporusz partján laktak, közel Konstantinápolyhoz, majd 1720 után a Márvány-tenger partján, Rodostóban. Egyhangúan teltek napjaik, a fejedelem új terveket szőtt, hogy a nyugati hatalmak és a török segítségével visszaállíthassa az erdélyi fejedelemséget. Mikes az ő humoros józanságával eleinte még csak remélt, de később beletörődött a megváltoztathatatlanba. Amíg szeretett fejedelme élt, nem folyamodott kegyelemért, bár édesanyja ki tudta volna járni, ura halála után pedig már hiába folyamodott érte. Csendes életét csak nagy ritkán zavarta meg nagyobb esemény, így szerelme Kőszeghy Zsuzsi iránt, aki azonban nem hozzá, hanem az özveggyé lett Bercsényi grófhoz ment nőül (1726), majd 1735-ben a fejedelem halála, s 1738-ban az oláhországi expedició, mikor a török a magyar kolóniát Rákóczi József vezérlete alatt lóra ültette s Erdély szélére rendelte, hogy velük az uralkodót megfélemlítse. Több mint kétévi táborozás után visszaérkezett Rodostóba s folytatta a régi unalmas életet. Egyre több bujdosó halt meg és mindjobban magára maradt, 1758-ban ő lett a kis kolónia feje, s hívő lélekkel a vallás vigaszában keresett enyhülést.