kuruc hadvezér

kb. 1640-45–1709

II. Rákóczi Ferenc vezérlő tábornoka, a kuruc háborúk legnépszerűbb alakja. Esztergomban született az 1640-45 közti években, szegény nemesi szülőktől. Meghalt 1709. szeptember 26-án Séllyén. Tanulmányai alatt katolikus hitre tért, apja emiatt kitagadta és örökségéből kizárta. Ekkor, hogy tovább tanulhasson, a jezsuiták kollégiumának kapusa lett. A séllyei, majd az esztergomi végvárakban katonáskodott. Ez időben követte el első, vakmerő vitézségre valló tettét. Fogadásból, parasztruhát öltve, bement Érsekújvárra, hol épp vásár volt. Mikor a dervis kijött a minaret erkélyére, hogy imáját elmondja, Bottyán utána suhant és letaszította a kövezetre. Ezután hirtelen lejött a toronyból és az útját álló janicsárt lelőve, megszabadult. Az üldöző török csapatot rá várakozó társai felkoncolták. 1683-ban az esztergomi vár lovasságának főhadnagya lett. Hősiesen harcolt Buda visszavívásánál, s 1687-ben a délvidéki várak visszavételében is oly derekasan viselte magát, hogy Lipót császár ezredessé és egy huszárezred tulajdonosává nevezte ki. 1689-ben Szerbiában Grahovánál Bottyán döntötte el Badeni Lajos alatt vitéz huszár-rohamával a győzelmet, amiért a vitézségi nagy aranyérmet nyerte 300 aranyat nyomó láncon, melyet kuructábornokként is haláláig viselt. 1696-98-ig Kecskemét, Czegléd, Kőrös és vidékének hadi kormányzója volt. A csatározásokban egyik szemét elvesztette, ezért katonái Vak Bottyán-nak nevezték el. A karlóczai béke után visszavonult esztergomi birtokára, és a szegények jótevőjeként, tisztelték.

A spanyol örökösödési háború miatt újra hadba állt és 1701 elején ezredével a Rajna mellé rendeltetett, honnan hazatérve, a császári seregekkel a felkelők ellen küzdött. Esztergom parancsnoka, báró Kuckländer szemet vetett Bottyán esztergomi birtokaira és bevádolta őt, hogy Rákóczi Ferenccel és tábornokaival titokban levelezést folytat. Emiatt 1704. október 1-én elfogták, de még aznap hű embereitől kiszabadították, Selmeczbányára ment és Rákóczinak esküdött hűséget. Bottyán János aláírása Feleségét a Bottyán kiszabadítása miatt dühös Kuckländer börtönbe vettette, ahol pár hónapra rá, 1705 végén meghalt. Ezután Bottyán lett a kuruc háborúk leghősiesebb, legendaszerű alakja. Egymásután aratta diadalait Felső-Magyarországon s a Duna vonalán. Mindenütt ott volt, a legválságosabb helyzetekben az ő vakmerő hősiessége döntötte el a csatát. Katonái lelkesedéssel csüggtek rajta és elszántan követték. 1707-iki dunántúli hadjáratait oly zsenialitással intézte, hogy még a császári vezérkar írói is teljes elismeréssel adóztak neki. Savojai Jenő különösen nagyra becsülte. Leveleit Thaly Kálmán gyűjtötte össze és adta ki: Bottyán vezénylő tábornok Levelezései s róla szóló más emlékezetre méltó iratok (1685-1716) címen. Ő írta meg Bottyán életrajzát is. Gyöngyösön a ferencrendiek templomában emléket állítottak neki 1907-ben.